Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A múmia bosszúja

Aránylag kevesen szeretik, ha megbolygatják a nyugalmát. Feltehetően nincs ez másképp akkor sem, ha az ember már úgy háromezer éve halott…

mummy.jpg

A múmiák huszadik századi horror-sikersztoriját az az angol úr indította el, aki egy frissen kiásott egyiptomi pap múmiáját Londonba szállította. Az illető családjának több tagja rejtélyes körülmények között, egy éven belül meghalt, eltűnt, vagy legjobb esetben tönkrement,  A múmiát - hogy megszabaduljanak tőle - odaajándékozták a British Museum-nak. A szolga, aki a szarkofágot cipelte, és egy egyiptológus, aki tanulmányt akart írni a múmiáról, már másnap halott volt. A múzeum fényképészére, aki képeket csinált a múmiáról, arcán leirhatatlan félelem nyomaival napok múlva találtak rá holtan, a műtermében. Később egy múzeumlátogató tréfás megjegyzést tett a kiállított múmiára: mire hazaért, az állását felmondták, fia megőrült, felesége elhagyta, és a bank, ahol a számláját vezették, csődöt mondott. És így tovább… Végre a múzeum vezetősége megelégelte a sorozatos szerencsétlenségeket, a múmiát eladták, becsomagolták, és felrakták egy Amerikába induló hajóra. A hajó neve talán ismerős: Titanic…

Jó, mi?

Hasonlóképpen káros az egészségre a fáraók sírjának kutatása is: A legismertebb - de nem egyetlen! - rémtörténet lord Carnarvonnal kapcsolatos, aki röviddel az egyiptomi ásatások után kutatócsoportja több tagjával együtt különös körülmények között meghalt. Innen már egyenes az út Edgar Allan Poe-tól kezdve a hollywoodi thrillereken keresztül a mi Lőrincz L. Lászlónkig.

Többféle elmélet is kínálkozik a hátborzongató események magyarázatára, az állásfoglalást Rád bízom, Kedves Olvasó...

Egy: Az egyiptomi papok különös, ma már - vagy még? - nem ismert energiafajta birtokában voltak. Ez az energia akkumulálható, irányítható lehetett, és a fontosabb dolgokat - pl. királysírok - ezzel védték meg az avatatlanoktól. Ez az energia szabadult fel az ásatások nyomán, és idézte elő a sorozatos pusztításokat. (Ennek az elméletnek egyik változatában az egyiptomi papok valójában földönkívüli idegenek, a piramisok kozmikus leszállópályák, és így tovább, lásd: Stargate, Däniken, stb.)

Kettő: Nincs semmiféle spéci energia. Mindössze a sírok építőanyaga volt radioaktív, ez legyengítette a kutatók, illetve a velük érintkezők szervezetét, megzavarta az idegrendszerüket, innen már sima ügy… A legújabb kutatások szerint még radioaktivitásra sincs szükség: a sírokban burjánzó penészgombák betegítették meg a kutatókat.

Három: Marhaság az egész. Mindezeket csak azért találták ki, hogy a borzongásra éhes közönséget bugyuta horrorkönyvekkel, filmekkel tudják traktálni. (Ne felejtsük el, a történet a század első felében kezdődött, amikor az amerikai filmesek még nem jöttek rá, hogy a legtöbb szörny az űrben tenyészik.)

Bármilyen csábító is a harmadik lehetőség, azért a dolog nem ilyen egyszerű. A különleges energiában is lehet valami, ugyanis már régen rájöttek a kutatók arra, hogy a piramis belsejében bizonyos természeti törvények egy kicsit másképp érvényesülnek: Például a víz nem - vagy másképp - fagy meg, a többezer éves búzamagok frissen kicsíráznak, sőt, állítólag az elhasznált borotva megélesedik. (A villanyborotva nem.)

Mindezek okozójaként a ferde falakról többszörösen visszaverődő, interferáló ismeretlen hullámjelenséget gyanítanak. Úgy tűnik, minden zárt tér rendelkezik a formájától függően erősebb vagy gyengébb, hasznos vagy ártalmas jellegű hatóerővel, az elmélet szerint tehát sem a piramis, sem a természeti népek lakóhelyeinek, vallási építményeinek formája nem véletlen: évszázadok tapasztalatai alapján kialakított formákról van szó. Elő tehát a fűrésszel meg a deszkákkal, lehet piramist eszkábálni az udvaron, és ha az elmegyógyintézet munkatársait leszereltük, lehet borotvaélesítést, illetve csíráztatást vállalni…