Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Megmondják a csillagok…?

2017.04.30

cat1346046514horoscope-ezineastrology.jpgNem, Kedves Olvasó, az alábbiakban nem a magazinokban megszokott, sorselemzésnek csúfolt jóslatokat találja. Ellenben talán segítünk felismerni, hogy mit szabad komolyan venni, és mit nem. Divatban van ugyanis az ezoterika, talán túlságosan is. Horoszkópokat zúdítanak ránk az elektronikus és nyomtatott sajtóból egyaránt, és persze az internet sem kivétel: egy átlagos keresőmotor a „horoscope” szóra minimum kétezer találatot ad. Csak győzzük böngészni!

 

Pedig mi sem egyszerűbb leleplezni a kóklerságot: a valódi horoszkóp készítéséhez a születés pontos idején – napra, órára, percre! – kívül a születés pontos helyére is szükség van. Eleve nem lehet tehát komoly az az elemzés, amely csak a születési hónapot veszi alapul. A születés hónapjából legfeljebb azt lehet megtudni, hogy a Nap melyik csillagképben tartózkodott akkor. Ez egy nagyon fontos dolog a klasszikus horoszkópban, de nem a legfontosabb: sokkal többet számít az, hogy a születés helyén és időpontjában a keleti látóhatáron – horizonton – melyik csillagkép látható, illetve kel fel. Ezt hívjuk aszcendensnek. Némi geometriai érzékkel belátható, hogy miután a Föld 24 óra alatt megfordul a tengelye körül, ezalatt végigpásztázza mind a tizenkét, unalomig ismert csillagképet, tehát ha csak pár órát tévedünk a születés időpontjának megállapításában, ezalatt a Föld annyit fordul, hogy a következő csillagjegy lesz érvényes az újszülöttre.

Aki ezeket a sorokat olvassa, valószínűleg tudja – vagy tudni véli – hogy melyik „csillagjegy”-be tartozik. Nos, ki kell ábrándítsuk: hacsak nem számolták ki az aszcendensét, csak a Nap-jegyét tudja – ez férfi horoszkópban elég meghatározó lehet, de a női horoszkópban a Hold állása már sokkal fontosabb. (A teljes, aszcendensen alapuló horoszkóp kiszámítása matematikailag elég kemény dió: Keplernek még órákat vett igénybe ez a művelet, ma inkább számítógépes programokat ajánlanánk  - egy átlagos mobiltelefon a másodperc törtrészei alatt megbirkózik vele.)

Azért a Nap-horoszkóppal is lehet  látványos dolgokat produkálni – ha tényleg jól csinálják. 

Ezek után belevághatunk az alapkérdésbe: mennyire hihetünk a horoszkópban, mi ez az egész egyáltalán?

 

Többféle magyarázat kínálkozik: például a hagyományos, a kételkedő, és az elutasító.

Az utóbbi adja a legkényelmesebb megoldást (a statisztikában ezt szűrt mintának hívják). A horoszkóp eszerint nem más, mint átverés, kóklerkedés, legjobb esetben megmosolyogni való játék. Ha ugyanis például azt „jósolja” a horoszkóp, hogy holnap a főnökével kellemetlensége támad, ez az emberek durván egynegyedénél mindenfajta csillagos hókuszpókusz nélkül simán bejön. Kinek ne akadna nézeteltérése a főnökkel időnként? Na most, a háromnegyed rész, akire ez nem igaz, nem foglalkozik a dologgal – de akinél véletlenül talál a jóslat, az annál hangosabb: Ugye, megmondták a csillagok…!

Javaslok erre egy módszert: Kedvenc lapjában, kedvenc horoszkóp rovatában ne a vélt csillagjegyének megfelelő cikket olvassa el, hanem találomra bármelyiket (esetleg mindet…). Észre fogja venni, hogy ugyanolyan eséllyel teljesül bármelyik jegyhez tartozó jóslat. Hát persze, mikor ilyeneket írnak: Jó hírt fog hallani (ki ne hallana néha jó hírt?), nehezen viseli, ha szembesítik a hibáival (ki szereti ezt?), ha elhanyagolja partnerét, az hamarosan új társ után néz (naná…), és így tovább.

 

Ne essünk azonban a szokásos tévedésbe: attól, mert sokan visszaélnek vele, attól még létezhet igazi horoszkóp. Ne gondoljuk, hogy Platón, Arisztotelész, Kepler és Tycho de Brahe – hogy csak a legnagyobbakat említsük – egytől egyig ütődöttek, vagy pláne, csalók voltak!

Az emberi tulajdonságok skálája ugyanis véges, és már régóta megfigyelték, hogy bizonyos rendszerességet követ. Ahhoz, hogy ezt a rendszerességet mérjük, szükségünk van egy olyan naptáros órára, amelyik helyi időszámítástól, időzónáktól, vallási és világi naptáraktól, különféle hibáktól és torzulásoktól mentesen hajszálpontos: ezt az órát találták meg már az ókori tudósok is a csillagos égben. Ha tehát évszázados tapasztalattal megfigyelték, hogy egy bizonyos csillagzat alatt általában büszke, konok, erőszakos és vezetésre hivatott emberek születnek, elég elnevezni az adott csillagképet Kosnak, és így tovább: már kész is a horoszkóp. E vélekedés alapján nem az a néhány, sok-sok fényévnyire lévő csillag valamifajta sugárzása alakítja ki ezt a jellemet, hanem az ilyenfajta tulajdonságok rendszeres megjelenését lehet mérni – és így bizonyos jóslatokat tenni - a „csillagórával”. (Gyorsan tegyük hozzá: Az igazi horoszkóp nem jósol. Arra képes, hogy bizonyos időpontokban a csillagok állásából következtetéseket vonjon le – persze, a sokszáz éves tapasztalat alapján – és ez sem kevés.)

Maga a horoszkópkészítés tehát tiszta matematika: A megfelelő adatok alapján ki lehet számítani, hogy az illető születése időpontjában melyik csillagképbe esett az aszcendens, a Nap, a Hold, stb. Az igazi művészet ezután jön, amikor a horoszkóp értelmezésére kerül sor. Ehhez alkalmazott pszichológia, rengeteg intuíció, hatalmas tapasztalat és sok-sok gyakorlás kell. Körülbelül húsz-harminc átkínlódott, nagy nehezen kielemzett horoszkóp után lassan kezdenek  előtűnni azok az alapvető törvényszerűségek, amelyek birtokában a horoszkópkészítő előbb-utóbb szinte „ránézésre” képes pontos jellemrajzot adni valakiről, és felhívni a figyelmét néhány, a sorsát érintő, várható eseményre. A horoszkóp ugyanis nem tesz egyebet, mint az alapvető emberi tulajdonságokat – erő, bátorság, jóság, igazságosság, illetve passzivitás, gyengeség, zárkózottság –, helyesebben az ezeket szimbolizáló bolygókat hozza összefüggésbe az átlagos emberi sors főbb tényezőivel: egyéniség, család, hivatás, karrier, halál stb., amelyeket az ún. horoszkópházak jelképeznek. Az összefüggések szinte szótárszerűek. Ha valakinek az aszcendesében éppen a Nap található, akkor az férfias, küzdő, becsületes, nyílt egyéniség lesz, ha esetleg a Hold van ugyanott, akkor inkább nőies, visszafogott, érzelmes, állhatatlan, sőt zavaros  jellemet jelenthet. Fontos azonban, hogy mindig az egész horoszkópot kell értelmezni, tehát önmagában nincs sem „jó”, sem „rossz” csillagzat. Egy kedvezőtlen konstelláció eredményezhet a csapások alatt megacélosodott bölcset éppúgy, ahogy a szerencsés születés egy elpuhult, elkényelmesedett, értéktelen embert is.

 

Végül érdemes megszívlelni Aquinói Szent Tamás szavait: „A bölcs uralkodik csillagzatán, a balga engedelmeskedik annak.”